EGYENĚS
EGYENĚS, (egy-en-ěs) mn. tt. egyeněs-t, tb. ~ek. 1) Ami nem görbe, nem kanyarékos, nem csavargós. Egyenes út. Legjobb az egyenes út. (Km). Egyenes, mint a nád. (Km). Tájszokásilag: igyenes v. igenyes. 2) Sík, róna, ima. Egyenes térség, egyenes udvar. 3) Átv. ért. nem ravasz, nem alattomos, nem furfangos, hanem a becsületesség, őszinteség, igazság útján járó. Egyenes sziv. Egyenes lélek. Egyenes gondolkozás. 4) Átv. ért. nyilvános, közvetlen, világosan kimondott. Egyenes parancs. Ez urunknak egyenes akarata.
