EGYENETLEN
EGYENETLEN, (egy-en-etlen) mn. tt. egyenetlen-t, tb. ~ěk. 1) Görbe, tekervényes. Egyenetlen utak. 2) Buczkás, dombos, hegyes, rögös; nem sik, nem lapos. Egyenetlen rétség, legelő, határ. 3) Nem egy formáju. Egyenetlen hasábu ölfa. Az újjaink egyenetlenek. 4) Meg nem férő, meg nem egyező, egymással visszálkodásban, meghasonlásban levő. Egyenetlen testvérek, házastársak.
