ÉH, (2)
ÉH, (2), fn. tt. éh-ět. Azon kellemetlen érzés, midőn az üres gyomor enni kiván, s táplálék nélkül szűkölködik. Éhet csillapítani. Éhen v. éhhel halni. A jó szakács ritkán hal meg éhhel. (Km.) Jó a gombócz éhről (éh ellen), a gödör szélről, a guba dérről. (Km.) Ezen eredeti rövid állapotában ritkán használtatik, s helyette gyakrabban éhség szóval él a szokás.
