ÉHSÉG
ÉHSÉG, (éh-ség) fn. tt. éhség-ět. 1) Állapot, midőn valaki éhben szenved. V. ö. ÉH. Jó fűszerszám az éhség. (Km.) 2) Csapás, midőn egész vidékek, tartományok, országok a szükséges tápla hiányában szenvednek, s az emberek számosan elvesznek, vagy legalább elnyomorodnak miatta. Nevekedik vala pedig naponként az éhség az egész földön. (Káldi, Mózs. I. 41. 56.) Azonközben az éhség az egész földet igen gyötri vala. (Káld. Mózs. I. 43. l.).
„A döghalált és éhséget
Tőlünk távoztasd.”
Tőlünk távoztasd.”
(Egyh. ének).
