ÉKESSÉG
ÉKESSÉG, (ék-es-ség) fn. tt. ékesség-ět. 1) Tulajdonság, melyet valakinek vagy valaminek ékszerek kölcsönöznek. 2) Magok azon ékszerek, díszeszközök, melyek valakit v. valamit széppé, kitünővé, fényessé tesznek. 3) Átv. ért. kitünő jelesség, szépség. Beszéd ékessége. A szép templomok a város ékességei.
„Egek ékessége, földnek dicsősége,
Magyarok asszonya, királynéja.”
Magyarok asszonya, királynéja.”
Egyh. ének.
