ÉKTELEN
ÉKTELEN, (ék-te-len) mn. tt. éktelen-t, tb. ~ěk. 1) Formátlan, idomtalan, helytelen, rút, csúnya, illetlen. Éktelen szabásu ruha. 2) Szertelen, mód nélküli, mértéket haladó szörnyű. Éktelen harag. Éktelen lárma. Éktelen nagy ember. Éktelen száj, fülek, lábak. Tájdivatosan mindenféle nagyitásra is használják. Éktelen szép. Mint határozó annyit tesz: éktelenül, ékesség nélkül, idomtalanul, helytelenül; szertelenül.
