ÉP, mn. tt. ép-et. 1) Aminek minden részei eredeti romlatlan állapotukban megvannak; egészséges. Ép ember, ép test. Ép gyermeket hozni a világra. Ép erővel, egészséggel lenni. Ép kézzel, lábbal megszabadulni a veszélyből. Ép alma. Nincs egy ép ruhadarab rajta. Elég szép, a ki ép. (Km.). Vétetik átvitt értelemben is. Ép szűz. Ép erkölcs. 2) Mint az épít, épül stb. szók gyöke, am. valami öszveszerkezett, öszverakott egész. V. ö. ÉPÍT, ÉPŰL stb.
Származékai: épen, épít, épség, épűl stb.
Rokonúl tekinthető a szanszkrit: jiv (fennáll; él), hellén: βιος, a török: ev épület vagy ház értelemben stb.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.