ÉPSÉG
ÉPSÉG, (ép-ség) fn. tt. épség-ět. Romlatlan, csonkulatlan, egész, egészséges állapot. Épségben szállitani vásárra a cserépedényeket. Épségben találni a rég nem látott rokonokat. Nincs benne épség. A székelyeknél jelent épületet is. Derék épséget csináltak. Elkorúlt, elavúlt, elczondollott épség. (Kriza János). V. ö. ÉP.
