ÉR, (4)
ÉR, (4), áth. m. ér-t. Általában: illet, megillet valakit v. -mit. Különösebben: 1) bánt, sért. Engemet ér minden baj. Sok jó és rosz ért már bennünket. Sok csapás érte hazánkat. 2) Valamit megnyer, megkap, valahová eljut. Czélt érni. Elérte, ami után oly régen vágyakodott. A róka el nem érte a szőlőt. Jó futót is eléri a halál. (Km). Beérni sebes lovon a szökevényt. 3) Alapitó ragu nevekkel am. rajta kap, megfog. Lopáson érték a tolvajokat. Rajta érték. Utól érték. Akit egyben rajta érnek, többet is reá gyanítanak. (Km.) 4) Valahol talál, meglep. Ott érték őt, midőn már szökni készült. 5) Jelenti valaminek becsét, árát. Sokat ér, keveset ér, mit sem ér. Száz aranyat, ezer forintot ér. Egy hajtó fát sem ér. (Km.) Nem ér egy férges diót v. pipadohányt. (Km.) Mennyit ér ezen ház? Néha am. használ. Mit ér erő nélkül fenyegetődzni? Mit ér a szép konyha, ha nincs mit sütni főzni benne? Néha am. él, élve tapasztal. Ki tudja, megérjük-e azt, vagy sem.
Közelebbi származékai: érdegel, érdek, érdem, érdel, érdes, érez, érik, érint, érkezik, érlel, ért, érv (mind megtartják az ékezetet).
Rokon vele közelebb az alább következő jelentések valamelyikében a szanszkrit: har v. her (illet, érint, megfog), hellén αιρεω, német ehren, werth stb.
