ÉRĚZ
ÉRĚZ, (ér-ěz) áth. és hangugrató. m. érěz-tem, ~tél, ~ětt, v. érzěttem, érzěttél, érzětt, htn. érězni v. érzeni. Általánosan, az érzékekre ható tárgyakat közvetlen érés, megilletés által észreveszi, azok benyomását tapasztalja. Érezni a napfényt, azaz annak melegét. Érezni az illatot vagy bűzt. Érezni az ételek izét, italok zamatját. Érezni a hideg kéz tapintását.
Különösen, valamit némi jelek után, sejditésből vesz észre. Vesztét érzi. Érzem, hogy nem sokára valamely betegség ér. Megérezni a közelítő veszélyt. Megérezte a kolbászbüzt. (Km.). Néha az egészség mibenlétének tudatát jelenti. Jól érezni magát. Hogy érzed magadat? Néha a belső lelki állapotra is vonatkozik. Mit érezhet a szegény árva gyermek, midőn egyetlen ápolóját halva látja?
A török arzu am. kivánság.
