ÉRIK
ÉRIK, (ér-ik) k. m. ér-ětt. Mondják a gyümölcsökről és növények terményeiről, midőn a kifejlődés azon pontjához jutnak vagy érnek, azon állapotot elérik, melyben a törzsök éltető nedvére többé nincs szükségök, sőt attól elválni indulnak. Érik az alma, szilva. Egy, érik a meggy. Idővel, szalmával a naspolya is megérik. (Km.). Átv. ért. fejlődésnek indúl, bizonyos megállapodást nyer. Érik az esze.
