ÉRKĚZIK
ÉRKĚZIK, (ér-kěz-ik) k. m. érkěz-tem, ~tél, ~ětt. 1) Közeledik, jő, megjő, bizonyos pontra, helyre jut, eljut. Már érkeznek az elszállásozott katonák. Estve érkeztünk a faluba. Végre elérkeztünk czélunkra. Fölérkezni a hegytetőre. Aláérkezni a völgybe. Kiérkezni az erdőből. Visszaérkezni a háboruból szerencsésen. Érkeznek a hajók, a tábori társzekerek. 2) Valamire ideje van, s ekkor felható ragú neveket vonz. Alig érkezik evésre, annyi a dolga. Szegény ember nem érkezik sétálgatásra. Majd ha rá érkezem.
