ÉSZLEL
ÉSZLEL, (ész-lel v. ész-l-el) áth. m. észlel-t. Észrevesz valamely külső tárgy benyomását, melynek irányt adni nem áll hatalmában, eszébe veszi (observat). Észlelni valamely látott, hallott tárgyat. Különbözik a szoros értelembeni tapasztalástól. V. ö. TAPASZTAL.
