FARAG
FARAG, (far-ag) áth. m. farag-tam, ~tál, ~ott. 1) Általán, valamely test külsejét, éles eszközzel, pl. késsel, fejszével metélgeti, hasogatja, forgácsokra szabdalja. Fúrni, faragni. Körmöket faragni. Lefaragni a patkólandó ló körmét. Bőrt faragni. Lefaragni a szalonnát a bőrről. 2) Metszés, hasogatás által valamit képez, alakit, csinál. Szeget faragni. Nyelet faragni a fejszének. Gerendákat faragni. Tengelyt, kocsioldalt faragni. Képet faragni kőből, fából. Szobrokat faragni márványból. Könnyü a lágy követ faragni. (Km.). 3) Átv. ért. simít, finomít, szelídít. Ezen ifjún még sokat kell faragni. Majd csak faragunk valamit belőle. Öszvetételek: Elfaragni a kiálló csomókat. Kifaragni fából valamely tárgynak képét. Lefaragni a bőrről a koszt. Megfaragni a vastag szeget. V. ö. FORGÁCS.
