FARK, (1)
FARK, (1), (far-k) fn. tt. fark-at. 1) Az állati test derekának hátuljából, azaz farából kinövő rövidebb, hosszabb s mozgékony rész, mely a négylábu állatoknál nem egyéb, mint a hátgerincz folytatása, a madaraknál a farcsikból kinövő tollakból áll; a halaknál szétoszló, tüskés evező alakkal bir stb. Szőrös, meztelen, hosszú, rövid fark. Ebet szőréről, rókát farkáról megismerheted. (Km.) Róka farkát billegeti, násznagy akar lenni. (Lakod. vers). Farkat csóválni v. csórni. Vess az ebnek, csórja a farkát. (Km.) Farka töve. Farka alja. Mi ennek a farka alja? tréfásan, mi az ára? Nem felejti kigyó a farka vágását. (Km.) Rövid, mint a nyúl farka. (Km.) Nyúl farkán gombot köt. (Km.) 2) Aljas beszédben: a férfi nemző tagja. 3) Átv. ért. valaminek vége, függeléke. Szoknya farka. Kinek szekere farkán ülsz, annak nótáját dúdoljad. (Km.) Se füle, se farka. 4) Politikai tréfás ért. valamely pártfőnök kisérete.
Némelyek, mint Lugossi József szerént fark v. farok am. forgó, magas hangon: fürge.
