FICZAMODIK
FICZAMODIK, (ficz-am-od-ik) k. m. ficzamod-tam, ~tál, ~ott. Rendes helyzetéből, forgásából félre mozdúl, kihajlik, kicsúszik. Jelenti a szenvedésnek teljes fokát, s több, mint: ficzamik vagy ficzamlik. Kificzamodott a keze. Megficzamodott bokában a lába. Átv. kificzamodott az esze, am. fonákul beszél vagy cselekszik. Máskép: menyűl, kimenyűl. V. ö. ISZAMODIK.
