GAGY, (1)
GAGY, (1), hangutánzó gyök, melyből gagyog, gagyogás, gagyatol stb. származnak. Keményebb hangon, dad (dadog, dadogás). Jelenti a beszélni kezdő gyermeknek egyes, akadozó, töredék hangját. Rokon vele a galagy, kalaty (galagyol, kalatyol), és az egészen lágy: gyagy, gyagyog. Átv. ért. részeg ember hangja, tört beszéde, midőn nyelvét nehezen mozgatja.
