GÓR, (1)
GÓR, (1), mn. tt. gár-t, tb. ~ok. 1) Nagy, magas, felnyúlt, hosszu lábu, hosszu nyakú. Górfa, górmadár. Rokon a magyar gar, hóri (horgas), héber 
szanszkrit girasz (hegy), orosz, illir gora, tót hora, hore szókkal. 2) Mondják bizonyos tyúkfajról, melynek fel- és visszaálló, borzas tollai vannak. Górtyúk, górcsibe. 3) Kemenesalon am. csuta, rövid haju, szőrü, (tulajdonképen itt is borzas jelentése van).
szanszkrit girasz (hegy), orosz, illir gora, tót hora, hore szókkal. 2) Mondják bizonyos tyúkfajról, melynek fel- és visszaálló, borzas tollai vannak. Górtyúk, górcsibe. 3) Kemenesalon am. csuta, rövid haju, szőrü, (tulajdonképen itt is borzas jelentése van).
