GÖRBE
GÖRBE, (gör-b-e. V. ö. GÖR) mn. tt. görbét, tb. görbék. 1) Általán, ami nem egyenes, nem lapos, nem lapányos. Görbe fa. A görbe fához a héja legegyenesebben hozzá áll. (Km, ). Milyen fa van legtöbb az erdőn? Görbe fa. (Mese). Görbeország, azaz hegyes völgyes ország v. vidék. Így nevezik különösen az alföldi magyarok a felföldet, s a mátyusföldi hajtsárok Bukovinát. 2) Különösen, meghajtott, kanyarékos, ívalakú. Görbe fésű, görbe kard, görbe kés. 3) Rendetlen, púpos, félszegnövésü, félrevont, félrehuzott. Görbe lábak, kezek. Görbe nyak. Görbe száj. Átv. ért. görbe szem, am. kancsal v. irígy szem. Görbe szemmel nézni valakire, am. kancsalul, irígyen. Kettőztetve: girbe-görbe v. görbe-gurba. A mértanban főnévül is használtatik, s am. görbe vonal. Értekezés a görbékről.
