GUGG, (2)
GUGG, (2), (gug-g) fn. tt. gugg-ot. A g hangzatosság kedveért kettőztetett. 1) Tulajdonkép az emberi testnek azon helyzete, midőn talpon maradva térdben meghajtja labát, s alsó testével gátra- és leereszkedik. Guggon ülni. A szükségét végező ember guggon ül. 2) Átv. ért. mondják némely földön kúszó vagy törpe növényekről. Guggon ülő borsó, bab, azaz törpe és karóra nem futó, gyalog borsó, bab. 3) Kassai J. szerént am. gúny, innen a régies és tájdivatos guggol áth. ige.
