GÚZS
GÚZS, (gú-zs, azaz gu-os) fn. tt. gúzs-t, tb. ~ok. Megtekert, megcsavarított nyers ág vagy veszsző, vagy szalma, vagy több vesszőszál egy kötéllé csavarítva, tekerve. Gúzst tekerni, csinálni. Gúzsba kötni a nád-, gabonakévéket. Farkasgúzsba tenni valakit, am. kezeit, lábait gúzszsal öszvekötni. Tekert gúzszsal nehéz tormát ásni. (Km.) Gúzs az, nem kolbász. (Km.) A kétszeres gúzs nehezebben szakad. (Km.) Ide-oda hajlik, mint a gúzs. Olyan vékony, hogy gúzst lehetne belőle tekerni. V. ö. ZSUG, ZSUGORODIK.
Rokon vele a szanszkrit juds, (öszveköt; és kötelék, iga, járom), hellen ζευγω, ζυγον, ζευγμα, latin jungo, jugum, ónémet guch, giuh, német Joch, franczia joug, olasz giogo atb. a szláv nyelvekben is megvan guzsva, huzsva, huszev; héber nyelven pedig 
am. göröngy.
am. göröngy.
