GYALÚ
GYALÚ, GYALU, (1), (gyal-ú) fn. tt. gyalu-t. Eredetére nézve l. GYAL. Jelenti különféle mesteremberek, leginkább pedig fából dolgozók, pl. asztalosok, kerékgyártók, hajócsinálók szerszámát, mely alakjára nézve hosszukás, és alsó fele harántékosan fekvő éles vassal van ellátva, mely nyomás és huzás-tolás által a deszkák, fák stb. rögeit, göröncseit lemetszi, s fölszinüket simára egyengeti. Czéljához képest különféle alakjai és nevei vannak: kupító vagy kupásitó, simító, horgas, egyenes, hasító, finom, durva, fogas, hevedermetsző, tisztító, ficzkó, F-es, S-es, fánczos, párkányozó, ablakhornyoló stb. gyalú. Káposzta-, tök-, répametsző gyalú. Átv. ért. durva erkölcsöket finomító eszköz, mód; valamely műnek darabosságát lesimító szer. Ezen parragi fiunak még gyalura van szüksége.
