GYÁM, (gya-am, rokon vele a magyar tám, továbbá a szanszkrit jam [tart, támaszt], a hellen γαμεω [házasodik; férjhez megyen, mintegy: egyik a másikat gyámolítja], innen: γαμετης[férj], γαμετιςv.γαμετη[feleség], a latin geminus stb.) fn. tt. gyám-ot. 1) Tám, támasz, pl. oszlop, gerenda, karó, bot stb. mely valamit fentart, rogyás, esés, dőlés, beszakadás ellen ótalmaz.
„Gyámkar ápolgatta szülőm gyöngeségét,
Mégis lángzó erőt szívtam hű kebelén.”
(Talány a borról Kölcseytől).
2) Átv. ért. segitség, melyet gyöngének, erőtlennek, magával tehetetlennek, betegnek stb. nyujtunk. 3) Kiskoruak vagyona, jogai, nevelése felől gondoskodó személy. V. ö. GYÁMATYA, GYÁMANYA.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.