GYÁMATYA
GYÁMATYA, (gyám-atya) ösz, fn. 1) Általán férfi személy, ki más gyöngébbet vagy magával jótehetetlent pártfogásába vesz, ügyét védi, bajaiban segíti stb. 2) Valamely intézetnek, egyháznak pártfogója. 3) Szoros és közönségesebb ért. személy, ki a kiskoru anyjuktól megfosztott saját gyermekei vagy idegen árvagyermekek vagyonára és jogaira felügyel, és nevelésökről gondoskodik, s mintegy a kiholt szülék helyettese. Valakit gyermekeink gyámatyjává nevezni.
