GYÁVA
GYÁVA, (gyáv-a, am. gyám-va v. gyám-u, azaz ki gyámolni, gyámolítni való, kinek gyámra van szüksége; így gyámész (ember) szintén hasonló jelentésű; a latin ignavus, melyhez némelyek hasonlítják, jóllehet hangban és némileg értelemben is megegyezik vele, egészen más eredetű, ez t. i. in és navus v. gnavus szókból van öszvetéve; de egyezik vele a héber 
) mn. tt. gyávát. Gyökbetüjénél fogva, mely igen számos szavainkban lágyságot, gyöngeséget fejez ki (V. ö. GY betü), csakugyan gyöngét, mindenben gyámra, gyámolítóra szorulót jelent, különösen oly emberről mondják, ki semmi önállással nem bír, s gyám nélkül alig képes létezni vagy valamit véghezvinni, igen félénk, legkisebb bátorsága sincs. Ellentéte: szemes, világravaló, bátor, ügyes, vállalkozó. Gyáva ember, ki orra alatt hagy piszkálódni. Gyáva katona. Gyáva anyámasszony-ember. Szükség idején a gyáva is neki bátorodik. (Km.).
) mn. tt. gyávát. Gyökbetüjénél fogva, mely igen számos szavainkban lágyságot, gyöngeséget fejez ki (V. ö. GY betü), csakugyan gyöngét, mindenben gyámra, gyámolítóra szorulót jelent, különösen oly emberről mondják, ki semmi önállással nem bír, s gyám nélkül alig képes létezni vagy valamit véghezvinni, igen félénk, legkisebb bátorsága sincs. Ellentéte: szemes, világravaló, bátor, ügyes, vállalkozó. Gyáva ember, ki orra alatt hagy piszkálódni. Gyáva katona. Gyáva anyámasszony-ember. Szükség idején a gyáva is neki bátorodik. (Km.).
