GYÖNGE, (gyön-ög-e) mn. tt. gyöngét. Képzésre nézve hasonló a sürge, fürge, nyuzga melléknevekhez, am. süröge, füröge, nyuzoga, vagyis sürögő, fürögő, nyuzogó, melyek a sürög, fürög, nyuzog igékből eredtek. Nyelvhasonlat szerént hajdan létezhetett gyönög ige is, melyből lett gyönögő, gyönöge, gyönge. 1) Első csirában vagy növésben levő, új növésü, új hajtásu; ki nem fejlett, meg nem szilárdult, meg nem erősödött. Gyönge fű, vetemény, vessző. Addig hajlik a vessző, míg gyönge. (Km.). Gyönge tök, kukoricza. Gyönge hajtások, sarjak. Gyönge liba, pulyka. Ezen értelemben általán a fiatal állatokról, kivált pedig a növényekről mondják. 2) Átv. ért. könnyü, nem terhelő; pl. gyönge eledel; erőtlen, pl. gyönge gyomor, gyönge kéz, gyönge bor, gyönge ember; lágy, hajlékony, pl. gyönge szív, gyönge vaj, gyönge viasz; gyöngébbaz írós vajnál. (Km.) Fínom, lágy érzésü, különösen a népdalokban: gyönge szerelem, gyönge csók, gyönge siralom, gyönge kedves, gyönge lábad fázik, gyönge harmat neveli a búzát, gyönge virág, gyönge szűz stb. (Erdélyi János). Rokonságait l. GYÖN alatt. Végre: szilárdság nélküli, engedékeny, pl. gyönge előljáró, gyönge apa, gyönge király.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.