GYŰR, (1)
GYŰR, (1), (gyü-ör) fn. tt, gyűr-t, tb. ~ök. Eredetére és rokonságára nézve V. ö. GYÜ, és GYŰR áth. Jelentése: gyűrött valami. Így nevezik Mátyusföldén azon kisded domboruságokat, buczkákat, melyek a vízjárta réteken, legelőkön itt-ott fölemelkednek. Apadáskor kilátszó gyűrök. Származéka: gyürönye, s a kicsinyített és kenyérduczot jelentő gyürke.
