GYŰSZŰ, GYŰSZÜ, GYÜSZŰ, GYÜSZÜ, (gyüsz-ü) fn. tt. gyüszü-t. Eredetileg gyűsző igenév, s így használják is több vidéken. Elavult igéje gyűsz, mely vagy ugyanaz a kemény hangu tűsz v. tűz igével, vagy a go, ge, gö (gömbölyü) gyökök meglágyított alakja. Az első elemzés szerént jelent oly szert, mely által a varró személy tűz, tüzdel, vagyis a tűt nyomkodja; a második távolabbi elemzés szerént pedig jelent gömbölyü eszközt, tárgyat, milyen nem csak a fennemlített varró szer, hanem azon körűl tekerődző szíjöv is, melyet némely vidékeken derékra tűznek a közemberek, (másképen: tűsző, tehát szintén am. tűző), s pénztárcza gyanánt használják; a székelyeknél dészű is. Az úgynevezett gyüszüvirág és gyüszülevelek, neveiket a varró szert jelentő gyüszü alakjától kapták. A hangban rokon török jüzük, am. gyűrű és jükszük am. (varró) gyűszű.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.