HABÁR, (1)
HABÁR, (1), (ha-bár) ösz. kötszó. Föltételes megengedést jelentő mondat előtt áll, s a megfelelő utómondatban mégis, mégsem kötszókat vonz, pl. Habár milliomokkal bírna is, mégis éhen, szomjan nyomorogna a fukar. Habár igen megbántanál is, mégsem állanék rajtad boszút. Habár a föld végére menendesz, mégis követni foglak. V. ö. HA és BÁR.
