HABDA
HABDA, (hab-da) fn. tt. habdát. Tájszó. 1) Néhutt, pl. Vasban abda (abdál), másutt akla. Így nevezik azon bőrt, melyet némely vidéki pásztorok és pórok bocskor fölött lábok szárára huznak, s mintegy a bocskorhoz akasztanak, toldanak. V. ö. ABDÁL. 2) A hegyalján a térdig érő hosszu csizmát nevezik így, alkalmasint, mivel hab, vagyis sár, víz, pocs ellen szolgál.
