HABOS
HABOS, (hab-os) mn. tt. habos-t v. ~at, tb. ~ak. Habokat hányó, habokra szakadozott, duzzadt, hullámos; tajtékos, izzadástól kivert. Habos víz. Habos káposztalé. Habos száju ló. Habos lovon fut egy vitéz, vérlobogó kezében. (Czuczor). Átv. ért. hab gyanánt elömlő, változó vonalakkal, csíkokkal tarkázott, ékesített. Habos aczél, kard, puska. Habos vászon, asztalkendő. Habos selyem, tafota, szövet, ruha, öv, szalag. Habos csemelet. Habosra edzeni az aczélt. Habosra szőtt vászon, kelme.
