HABZIK
HABZIK, (hab-z-ik) k. m. habzottam, habzottál, habzott, htn. habzani. Habokra dagad, duzzad, habok kelnek belőle; tajtékzik. Mérgében csak úgy habzik a szája. Habzik a megkergetett ló. Habzik a kevert tejföl, tojásfehére. Habzik a parthoz csapkodott hullám. Habzik a pohárba töltött ser, stb. V. ö. HABOZ és HABOZIK.
