HAJÓ, (1)
HAJÓ, (1), (haj-ó) fn. tt. hajó-t. Gyöke haj, ugyanaz a hajt (űz, odább terel) ige gyökével, melyből az elavult haj-ik, (mintegy hajtódik vagy hajladozva megyen) k-ige, s ebből az igenév haj-ó származott. Törökül kájïk, csagataj nyelven is: kajïk, kájuk; közel áll hozzájok a magyar sajka szó és sínai nyelvben cséu. 1) Eredetileg oly jármű vagy alkotvány, melyet vizen vagy légben valamely erő, pl. vízfolyás, szél, vitorla, evező mintegy hajladozva terel. Széles ért. tehát hajónak mondható és mondatik a ladik, csónak, sajka, komp, dereglye, gálya stb. pl. halászhajó, révészhajó, csille-, boronahajó (talp), postahajó stb. 2) Szorosb ért. nagyobbféle, házalakú födeles alkotvány, leginkább fából, mely aránylag tágas öböllel birván, a vizen fenlebeg, s emberek, áruk szállítására, harczi munkákra stb. használtatik. Hajó talpa, teknője, bókonyai, födele, fara v. tatja, orra, őrfája, kormánya. Tölgyfahajó, fenyőfahajó. Gőzhajó, vitorlás hajó. Gabonahajó. Rablóhajó stb. Hajót építeni, varrni, eszkábálni, tatarozni, kátrányozni. Hajót faraltatni. Hajóra v. hajóba szállani. Hájón utazni. Hajót vontatni. Hajót húzni. Hajón járni. Terhes, üres hajó. Lapos hajó. Dunai, tiszai, vágmelléki hajó. Törött hajó. A törött hajót elhagyják az egerek. (Km.). Hajó lesz, ha jó lesz. (Km.). Száll, repül, megfeneklik a hajó.
