HÁLA, (há-al-a) fn. tt. hálát. Gyöke a megfordított indulatszó ah v. áh! Innen: ah-ol v. ah-al, ah-oló, ah-ol-a, ah-la, s megfordítva ha-al-a = hála, sjelenti azon ah ah hangon kitörő sohajt, sopánkodást, elismerő érzetet, melyre fakadunk, midőn valakitől jót vettünk, s azt megköszönni törekszünk. Rokon ál-d szóval is. V. ö. ÁLD. Hála Istennek! Hálát mondani. Hálát adni a vett jótéteményekért. Hálával tartozni valakinek. Értelemre megegyezik vele a szláv chwála, gwála, wála, fála, s megvan a héber alleluja, hallejuja szóban. A régieknél, valamint ma is, részént tájszokásilag, részént a szent énekekben és imákban eléfordul hosszan is: hálá. Alleluja, hálá legyen az Istennek! (Feltámadási ének).
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.