HÁLÁL, (2)
HÁLÁL, (2), (hál-ál, olyan mint járál, dobál) gyakorlatos önh. m. hálál-t. Bizonyos helyen gyakran vagy folytonosan alva tölti az éjet, hálogat, háldogál. Másutt dolgozik és otthonn hálál. Több vidéken divatozó tájszó. Az (1) szám alatti szótól megkülönböztetve itt az utóbbi á rövid is lehet: hálal. Egyébiránt V. ö. HÁL.
