HEVER
HEVER, (hev-er) önh. m. hever-t. 1) Tulajd. ért. vagy a nagy hévség miatt nyugszik, mit sem tesz, mintegy hevel; vagy a h mint lehelő hang általános jelentése után am. (csak) leh-eg, lih-eg, mint pih-en és pih-eg szóknak is azonegy gyökük van. Hasonló ehez hévizál szó is. A finn ryven, am. heverek a jelemzetes h-t elvesztette. 2) Szélesb ért. dologtalanul vesztegel, nem működik, csak a levegőt szíjja. Esőben hevernek a munkások. Ne heverj, hanem dolgozzál. 3) Átv. kényelmesen fekszik, fekve ide-oda fordúl, mint kinek semmi tenni valója nincs. Fűben heverni. Ágyon, leterített bundán heverni. Leheverni az ágyat, am. heverve legyúrni. Megheverni a derest, tömlöczfenekét. Kiheverni magát. 4) Hever a ló, midőn ég felé fordított lábakkal a földön hentereg. 5) Valami elvetett, elhanyagolt állapotban, haszonvétlenül fekszik. Könyvei a földön hevernek. Miért hagyjátok útban heverni ezen edényeket? Sok pénz hever a ládájában.
