HITETLEN
HITETLEN, (hi-t-etlen) mn. tt. hitetlen-t, tb. ~ěk. 1) Ki nem hisz, ki mások szavában kételkedik. Hiába beszélsz ezen hitetlennek. Hitetlen Tamás. (Km.). 2) Kinek bizonyos hitvallása, különösen keresztény hite nincsen. Hitetlen istentagadók. Így nevezik különösen azokat, kik Krisztus tanitását be nem vették. Hitetlen pogányok.
„A hitetlennek szemében
Szörnyű rémkép a halál,
Mint a gyáva gyermekeknek
Borzasztó az éjhomály.”
Szörnyű rémkép a halál,
Mint a gyáva gyermekeknek
Borzasztó az éjhomály.”
Király Károly.
3) Hiteszegett, hamis esküvő, kinek letett esküjére, mit sem lehet adni; hívtelen. Határozóként am. hitetlenül.
