HÖRÖG
HÖRÖG, (hör-ög) önh. m. hörög-tem, ~tél, ~ött, v. hörgöttem, hörgöttél, hörgött, htn. hörgeni v. hörgni v. hörögni. Tompa hör hang nyomul ki melléből. Hörög a rekedt torkú, rosz tüdejű ember. Hörög a megölt disznó. Hörög a melle. Görögül ρεγκω, ρογχαζω, németül. röcheln, tájnyelven gruchzen, finnül hyrään.
