HÜ, (1), v. HŰ, fuvást jelentő hangutánzó, melyet indulatszó gyanánt használunk, midőn valakit v. valamit mintegy fúva, tovább menni sürgetünk, különösen gúnyolva vagy megvetőleg űzünk. Innen 1) Élünk vele a szeleverdi, bolondos, hebehurgya emberek irányában. Hű v. hü bele bolond. Hü bele módon tenni valamit. Hű v. hü bele Balázs, lovat ád az Isten. (Km.). 2) Disznók üzésére. Hü te! hü ki! hü be! Vastag hangon hu v. huj. Kicsinyezve: hücs, hucs.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.