HŰ, (2)
HŰ, (2), bámulást, meghökkenést jelentő indulatszó, mely által lélekzetünket visszafelé húzzuk, mintegy beszíjuk a levegőt, s ez által különbözik a hajtást, üzést, fázást jelentő hü v. hű szócskától, mert ebben a levegőt kifelé nyomjuk tüdőnkből, s ez utóbbiakat szabatosabban rövid ü-vel kellene ejtenünk. Öszvetéve hűhó. Nagy hűhóval beszélni, am. bámulatos, csodálatos holmit mondani, nagymondhatólag szólani.
