HUH
HUH, hangutánzó; 1) indulatszó, mely valamitől eliszonyodást, elborzadást jelent. 2) Hangutánzása a mély és a szájnak teljes öblösségéből kijövő lehelésnek, melytől huhant, huhol és huhukol szók erednek. Mindkét értelemben megfelel a sínai hú szónak, mely Schott szótára szerént: vox admirantis et suspirantis. 3) A bagoly kiáltását utánzó tompa hang, melyből huhog, huhogás származnak. Innen vannak a germán nyelvekben is több nevezetei: Uhu, a régi németben huo, huwo, huwe, a népnyelven Huhu, Huw, Hau, Hu-Eule, Auf, Hauf, Schuhu, Schufut stb. latinul bubo, francziául hibu. A finnben huhkaan am. huhogok.
