HÚLL, HULL, (2), (hu-ol-ol) önh. m. hull-t v. ~ott, htn. ~ni v. ~ani. Kettőztetett képzőjénél fogva a magyarban mindig gyakorlati vagy gyüjtő értelme van, s jelenti tulajdonkép több testnek egymás utáni esését, leesését, vagy az esésnek oly nemét, mely nem hirtelen, hanem egymás után lassan, s bizonyos előkészülettel történik. A hu gyök vagygyökelem azon hangot utánozza, melyet az így leeső test hallat, s rokona: hup (a hupog, huppan származékokban). Egyezik vele a szanszkrit gyök: ul. A germán fall-en, feall-an, feoll-an stb. szók hangban is szintén rokonok. Hullanak a fák levelei. Hullanak az érett vagy féregrágta gyümölcsök. Húll az eső. Húll a roszul rakott vagy rázós uton menő szekérről a széna, szalma. Kihúll a lyukas zsebből a pénz. Húll a gyalu alól a forgács, fürész alól a fapor. Nem húll a forgács faragás nélkül. (Km.). Hullanak az öreg ember fogai. Könyük hullanak szemeiből. Húll, elhúll a haja. A bürűn ugrándozó gyermek vízbe hullott, itt csak tájdivatos e helyett: esett vagy zuhant. Mondják különösen az emberekről és barmokról, midőn rendkivül halnak, vesznek. Epemirigyben hullottak az emberek, mint a legyek. Az utósó dögvészben sok barom elhullott. Az ezerednek egy harmada elhullott a csatában.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.