HUNCZUT
HUNCZUT, fn. és mn. tt. hunczut-ot, harm. szr. ~ja. Németből átvett s köz divatuvá lett becstelenitő gúnynév, (a német Hundsfott Heyse szerént am. Hundsvogt, azaz kutya-peczér); a magyar ,gonosz’ szó többféle értelmében. Legkeményebb értelemben hozzá a gazember, akasztófára való, s hasonló czímek is szoktak adatni. Hunczut gazember. Néha szelidebben am. kópé, dévaj, furfangos eszű, tréfás. Hunczut kis fiú ez. Annyit is tesz, mint szövevényes, különös, nehéz. Egyébiránt e szónak nem csak irásban, de nemesebb társalgási beszédben sincs helye.
