HÚR
HÚR, tiszta gyök, és fn. tt. húr-t, tb. ~ok, harm. szr. ~ja. 1) Tulajdonkép nem egyéb, mint a megnyujtott hur hangutánzó, s jelent állati bélből vagy fonalakból, vagy érczszálakból való rugonyos és zsinegalakú testet, mely fölfeszítve, és újjal vagy más ahoz való eszközzel, pl. nyirettyűvel (a hegedűnemüeken), kalapácskákkal (czimbalmon, zongorán) stb. rángatva vagy horzsolva, dörzsölve rezgő hangot ad, hurog, rezegve peng stb. Megvan a görög χορδη, latin chorda szókban. Hegedü, zongora, lant, czitera, czimbalom húrjai. Bélhúr. Rézhúr, aczélhúr, selyemhúr. Húrokat pengetni. Felhúzni, felcsigázni, megereszteni, megtágítani a húrokat. Jaj be szakad ez a húr, majd megfizet az az úr. (Czigány ének). Nyil húrja.
„Engem a nagy vénség tart egyedül búra,
Nyúlik erőtlen, mint nyilak ázott húrja.”
Nyúlik erőtlen, mint nyilak ázott húrja.”
Arany J.
Mindig egy húrt pengetni, am. ugyanazon dolgot ismétleni. Egy húron pendülnek am. egy véleményen, egy szándékban vannak, egyet értenek, egy bordában szőnek, czimboráskodnak. 2) Fonalalakú szálacskák, vagy rostok az állatok beleiben, vagy más részeiben. 3) Így neveztetnek némely növények, melyeknek hosszukás, vékony, húralakú száraik vannak, milyen pl. a tikhúr, gólyahúr (gólyahír). Vagy talán ezekben a her (lóher), har, sarj, súr (surjány), növényt jelentő szókhoz rokon. 4) Átv. ért. az érzékeknek, érző tehetségnek azon érintési pontja, mely bizonyos benyomásokra különösen fogékony. Szivemnek leggyöngédebb hurját, a becsületérzést, illették. 5) Képes kifejezéssel am. rugonyosság, kitartás, szilárdság. Türelmem húrja engedni, tágulni kezd. Húr szakadtáig csigázni a népet.
