HURÉSZ, (1)
HURÉSZ, (1), (hur-ész, az ész nem változott ász-szá, mint faész, bámész, rákész szókban is); mn. tt. hurész-t, tb. ~ok. Kemenesalon am, hurító, hurogató, azaz kemény hangon parancsoló, felrivalkodó, fenyegető, neszes, lármázó. Hurész házi gazda, hajdu. Gyöke a hangutánzó hur, s rokon a kurj, kurjant szókban eléforduló kur gyökkel.
