HUROGAT
HUROGAT, (hur-og-at) áth. és gyak. m. hurogat-tam, ~tál, ~ott. Valakit nyers, kemény, durva, szidalmazó, gyalázó (hur v. kurj) hangon hallgatásra nógat, pirongat, lelármáz, elkerget, megdorgál stb. A szegényt ha nem segítheted, legalább ne hurogasd. Elhurogatni a szemtelen tolakodót. Lehurogatni valakit a nyilvános gyülésben. V. ö. HURÍT.
