HÜVELYES
HÜVELYES, HŰVELYĚS, (hü-v-ely-es) mn. tt. hüvelyes-t v. ~et, tb. ~ek. Minek hüvelye van, hüvelylyel ellátott, hüvelyben magzó, növő. Hüvelyes kard, kés tőr. Hüvelyes vetemények, növények. Hüvelyes babot, borsót enni, am. gyönge, zöld hüvelyben levőt. V. ö. HÜVELY.
