IDVEZĚL
IDVEZĚL, v. IDVĚZĚL, (id-v-ez-ěl) áth. m. idvezěl-t v. idvezlětt, htn. ~ni v. idvezleni. 1) Tulajdon és szoros ért. valakit ezen szóval köszönt, fogad; idvez légy, idv neked. Az Úr angyala idvezlé szűz Máriát. 2) Szélesb ért. találkozás vagy látogatás alkalmával valakit bizonyos jó kivánatu szókkal, örömet jelentő tisztelgésekkel, kedves nyilatkozattal köszönt, fogad. Szívből örvendek, hogy házamnál idvezelhetlek. Mint legkegyesebb urunkat, jótévőnket a hála és öröm legforróbb szavaival idvezlünk tégedet. A kelletlen vendéget nem idvezleni. Idvezlem önt. Máskép: üdvözöl.
