IGÁS
IGÁS, (ig-a-as) mn. tt. igás-t v. ~at, tb. ~ak. Iga alá szánt, igában dolgozó, Igás barom. Igás ökör. Mondják lovakról is, kivált uraságiakról, melyek ház körüli, vagy gazdasági munkákra, teherhuzásra használtatnak. Igás lovakat venni; máskép: konyhalovak, különböztetésül a díszlovak-tól. Szélesb ért. igás lovak, melyek igaféle hámban húznak, mint a németek, csehek, s több vidéki tótok lovai.
