IGAZSÁGTÉTEL
IGAZSÁGTÉTEL, (igazság-tétel) ösz. fn. Valamely ténynek az igazság vagy jog elveire alkalmazása, és különösen a birói körben a jog kimondása, egyszersmind a kimondott jognak valósítása, tettleges végrehajtása. A régieknél: igaztétel. „Kegyelmed jól tudja azt, mikor tavaly béjtben Posonba tervényem vala nádor hispán uram ő nagysága előtt Zoltay Andrással… hanem most kenyergettem volt ő nagyságának, hogy ebben az dologban mi keztünk biróth hanna (hagyna), azért ő nagysága azt parancsolja levelébe, hogy ezeket az leveleket te kegyelmednek küldeném, és azt is parancsolja, hogy mi keztünk Zoltay Andrással minemő dolog volt, abban kegyelmedet hatta biróvá… hogy megértsem, mely napot végez kegyelmed és az helyt is, hol legyen az igaztétel.“ 1555-diki levél. Szalay Á. gyüjteménye. Máskép szintén a régieknél: törvénytétel, törvényszolgáltatás.
